ISMÉTLÉS

 

a tudás Anyja!
Tény, hogy Anya vagyok! Akár azoknak is, akik tőlem hallanak valami újat, akár annak is aki ismétel nálam az általam írottak kapcsán.
Valahol nekem már minden gondolatom ismétlés, de mégis úgy érzem, hogy ki kell írni, mert van akinek ez újdonság.  Sőt, azt érzem, hogy ha körülnézek a világban, hogy sokan nem úgy élnek ahogyan élhetnének.
Hogy ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak, hát senki A nevem senki, mondhatom. De a késztetés, hogy segítsek és hangoskodjak óriási.
Teszem ezt azért, mert rossz nézni és hallgatni, ahogyan mások a vissza nem hozható idejüket úgy élik ahogyan.
Teszem, pedig tudom, hogy mindenkinek van saját tanpálya rajzolva, amin végig kell vezetni. Aztán sikerül valahogyan.
Közben pedig azt gondolom, hogy nem véletlenül kaptuk egymást, mi emberek, akár csak a gyermek az Anyját és Apját. Hiszen ők az első tanítói, segítői és támogatói az életben. 
Így aztán, ha már nem egyedül élünk egy bolygón, csak van valami szerepünk egymás életében, de közben mi közünk hozzá. Addig lehet közünk hozzá, amíg hozzáteszünk, és akkor szakad el ez a szál, ha már nem adunk, hanem elveszünk.
Szeretnék adni hozzá és nem elvenni. 
Olvasd, elmélkedj, és ha újra olvasol valamit, ne hőbörögj, mert annak így kell történnie.
Vigyázzatok magatokra!