Minap rájöttem arra, hogy gyakorlatilag a gyereknevelést három fő szakaszra lehet bontani. Nem kell ezt túlbonyolítani, nem kellett nagyon sokat gondolkodni és ha ezt a három szakaszt Te is meg tudod élni és Te is át tudod gondolni, akkor túl nagy baj nem lehet.
Persze sokféle szempontból lehet nézni ezeket a szakaszokat, de mondjuk úgy, hogy az elején az ember a gyereke előtt jár hiszen többet tud, hiszen óvja védi mindentől, hiszen példát mutat és mintát mutat.
Aztán jön egy következő szakasz amikor a szülő a gyerek mellett halad, amikor már úgy gondolja, hogy tud már annyit a gyerek, hogy még többet láthasson és azt még jobban megérthesse. Tud már beszélni, tud már járni, olyan alapvető dolgokat tud, hogy most már lehet mellette haladni, közben mesélni és engedni, hogy mást is lásson. Hagyni, hogy ő is fejlődjön.
Majd egy idő után eljön az utolsó szakasz. Jobb esetben ez akkor van amikor a gyerek kirepül otthonról, amikor a szülő a gyerek mögé áll. Úgy gondolja hogy a gyerek rendelkezik minden olyan tudással amit csak át tudott neki adni, végig ott volt mellette, tanította és most már a gyerek mehet egyedül is. Tud haladni és neki elég csak két lépéssel mögötte lenni, hogy ha a gyerek meginog, ha gyereknek kérdése lenne vagy ha gyereknek csak egy kis támogatásra lenne szüksége hátrafordulhasson ahol a szülő ott áll, mosolyog és várja, hogy miben segíthetek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése