Igen modern korunkban, mert szinte biztos vagyok benne, hogy ez valami úri tünet, a városa, a kényelem, az unalom szülte. Vagy mégsem?
Most érzem Apukám szavait a bőrömön és a lelkemben, amit ő is az Apukájától hallott.
"Majd megtudod Fiam, ha ennyi idős leszel!"
És igen! Mi is az időskor, mi az ha nagyok lesznek a gyerekek, mi az, ha netán meghal a párod, mi az ha az unokák ott vannak. Majd megtudod, ha te is elérsz abba a korba.
Másképpen kezdesz gondolkozni. Hirtelen azon veszed észre magad, hogy a feladat, ami mozgatta a mindennapokat, a gyerek, a család, hirtelen eltűnik. Hirtelen?! Igen, hirtelen kapsz észbe! Hiába tudod és sejted, hogy eljön, hiszen készülsz az érettségire vele, hiszen a diplomaosztón is ott vagy, szervezed az esküvőjét és hirtelen, bakker hirtelen más lesz minden. Hirtelen majdnem depis leszel és pánikolsz. Mi lesz ezután? Hirtelen visszatekintesz arra a 40-50 évre, látod, hogy milyen hosszú utat tettél meg, hirtelen nem is emlékszel, pedig mindennap ott voltál, hirtelen úgy érzed Istenem mennyi van még hátra?! Mire jut még idő?
Közben tudod, hogy tele vagy élményekkel - már aki- mert zajlott az életed:) Hála Istennek! Látod, hogy ha minden így marad is megélsz életet végéig, - van mindenből legalább kettő, mert mi van ha elromlik - minden a helyén van. Most akkor élvezd! Élvezzem? Hogy? Mit is kell akkor csinálni amikor élvezem? Vagy csak csinálom és azt élvezem? Mintha a csúcson lennél? Dehát még vannak terveim! Céljaim! Még akarom!
Akkor nézz körbe és lásd, hogy mennyi időd lett ezeknek megvalósítására. Az élet elrendezte, és adott időt, csináld és tedd amit álmodtál, terveztél, csináld, hogy legyen belőle valami.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése