Köszönöm mindenkinek, aki az utamon segített és hozzájárult a képzés befejezéséhez.
Amit évek óta csinálok, immáron oklevelem is van róla. Hozzáteszem nem a papír adta a tehetséget és a képességet, ez csak megkoronázta a mai korban elvárt "van diplomám" jogosítványomat.
Gondolj csak bele, hogy Te hány emberrel beszéled meg a problémáidat, hány emberrel osztod meg az örömeidet?! Melyiknek van diplomája arra, hogy meghallgasson, vagy a véleményét elmondja ha Te azt kéred?
Az oktatás ma olyan utakra sodródott, hogy mindenről papír kell, ami bizonyítja hogy tudod, pedig a 6-800 óra gyakorlatot nem a papír adja. Annó, a nagyszülők és nagynénik/bácsik a saját tapasztalatuk által segítették a fiatalabb nemzedéket papír nélkül.
Ismét, mondom én nektek, hogy ne tagadjátok meg családotokat, mert nincs új a nap alatt, és az alaptörvények és szabályok ugyanazok mint régen.
Nyugodtan kérdezd meg a szüleidet, kérj tanácsot. Már ha lehet...már ha meghallgat...már ha figyeld rád...
Ha nem, akkor erre az esetre van a lelkigondozó és a pszichológus, a pap, vagy az első ember aki a kezed ügyébe került és rá zúdítod a napi eseményeket.
Azt gondolod, hogy ciki? Nem, nem az.
Az a ciki, amit annak gondolsz.
Mindenkinek van mit kiadni magából, mindenkinek vannak kérdései, mindenki egy segítője valakinek.
Bátran kérdezzetek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése