Az igazi élet, a kényelem!
Vagy még sem?!
Kezdetben vala ez az egész gondolat, hogy a feszültség honnan ered. Ami a feszültséget okozza egy ellenneállás, ez okoz merevséget. Ez attól van, mert valami nem úgy alakul, ahogyan mi azt akatjuk. Ahogyan mi azt szabad akaratunk/szabad választásunk miatt nem tudtunk megvalósítani, és ez természetesen valaki más miatt. Rögtön arra fókuszálunk, ami nincs, és nem arra ami van. Ez egy igazi öngyilkoló gépezet.
Hogyan is tudjuk ezt kiikatatni?
Őszintén, én sem tudom. Talán egy sorzatos harc és kudarc érzés kelti életre, és fenn is bírja tartani. Fáradtság, az árral szembeni úszás, az alkalmazkodás, a korlátok és szabályok mind ezt teszik velünk. A kényelem alkalmazkodást kényszerít ki. Alárendeltséget, azoktól akik a kényelmet adják nekem. Akiktől megvehetem. Így aztán tutti pénzgyár leszek, hiszen a kényelemhez pénz kell. A pénz pedig alkalmazkodás révén jut hozzám. Akár alkalmazott vagyok akár szolgáltatok, alkalmazkodom a vevőimhez, tehát a kényelem kényszere, a megfelelés más felé ott marad. Hiszen pénz kell, a pénz így függőséget okoz.
Hurrá....A kényelmemhez tehát alkalmazkodás kell, amiből a pénz termelem....az élethez pénz kell.
Sőt, ha nincs pénzed, akkor életed sincs és ez forditva is igaz. Szuper a 22 csapdája.
És minél inkább életet akarsz, annál inkább több pénz kell, hajtod a pénzt és alkalmazkodsz, akaratodon felül is, mert azt hiszed ha van pénzed, életeted is lesz.
Ennek nincs vége.
Add fel a kényelmet!
Minél nagyobb a kényelmed, annál nagyobb a pénztől való függésed és annál nagyobb az alakalmazkodási kényszer, hiszen ha nem alkalmazkodsz, nem lesz pénzed és oda a kényelmes életednek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése