Szüleink és rokonaink élete mintaként rögzül a fejünkben?
Vajon látjuk-e magunkban a lenyomatokat?
Vajon kell-e látni magunkban bármit?
Vajon más látja-e bennünk eleink lábnyomait?
Általában amit nem kaptunk meg szüleinktől, azt adjuk meg a gyermekeinknek. Jobb esetben ami nekünk hiányzott, azt pótoljuk a gyermekünk nevelésében.
Ami nekünk nem sikerült attól tiltjuk, és amire vágytunk arra ösztökéljük gyereminket.
De hol itt a gyermek? Hol van Ő, önmaga valójában? Neki mire van szüksége, ő mire vágyik, és neki mi nem sikerül és mi hiányzik?
MINTA! MINTA!
Talán sikerül észrevenni a mintát, akarva vagy akaratlanul, a jót és kevésbé jót is. Talán sikerül változtatni.
De ha nem látod, majd jön egy idegen, aki azt mondja :
" Gizi, Te pont úgy alakítottad ki az életeted , ahogy Édesanyád csinálta!"
Jól van ez így! A minta tette a dolgát! Ezt láttad, ezt másoltad!
A kényelmi részhez ragaszkodtál, mert a gyermeki biztonságot éled át általa ma is. A szép és nyugodt pillanatokat adja, azokat a felhőtlen és kényelmes perceket, amit semmire nem cserélnél el.
A kényelmetlen rész, kényelmetlen volt és tégy érte, hogy gyermeked másképpen láthassa.
Másoltad, mutatod és másolva lesz!
Így van ez, körforgás az élet.
Vigyázz, hogy mit mutatsz, mert másolják!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése