Ha "úgy érzem", akkor jellemzően az agyam kizárva. Ha pedig "azt gondolom", akkor az érzelem került kerítésen kivűlre. De miért is van ez a kettő?
Úgy gondolom itt is az egyensúly, az a bizonyos, mértékletesség a fontos. Ezt keressük tudatosan vagy tudattalanul egész életünkben.
Talán azok is, akik ésszel élik az életüket, és remélem azok, is akik érzelemmel élik az életülket. Ami van az jó, de hiányozni fog a másik fele. Ahhoz, hogy ne kapassuk el magunkat, az érzelmeinknek állj kell inteni ésszel és nem élhetünk érzéketlenül, csak az eszünknek.
Érezni jó, az első benyomás szinte akaratlan, de gondolkodni nem árt tudatosan, hiszen máshogy nem is érdemes, vagy lehet egyáltalán?.
Kell az ember életébe valami vezérvonal, kapaszkodó, cél vagy inspiráció. Mindegy melyik szót használjuk, van benne valami érzelemtől fűtött, ész érvek nélküli álomszerű képződmény. Az álomból valóság az ész segítségével, tudatosan, mondhatni megtervezett út mentén, az adott lehetőségeket kihasználva válik valóra.
Velünk született képességeinket nem tudjuk letagadni, aki úgy érzi, hogy a szívére hallgatott mindig, az is gondolkodott néha, és az érzékeltenek is éreztek néha.
Bárhol is tartasz, ha nem vagy elégedett, akkor igyekezz az egyensúly kialakítására igényed szerint, és kezd el életre kelteni a kevésbé használt oldalt is.
Te mit gondolsz, hogy érzed magad?
Könyvem megrendelhető - > aNő társkereső naplója
Megjegyzések
Megjegyzés küldése